"Nekem ilyen élmény a Digitális Témahét" - Tóth-Mózer Szilvia és Rencsényi Beatrice beszámolója

2017. március 31.

A Schola Europában érettségizett, 13. évfolyamos OKJ-s képzésben résztvevő, pedagógiai asszisztens és családsegítő szakirányon tanuló hallgatókkal kapcsolódtunk be a Digitális Témahétbe.

 

A tantárgyi integráció jelentette az első kihívást, hiszen általában a tanár magányos harcos, egyedül tart órát, és sokszor csak az órán, ötletszerűen teszi fel a kérdést: hol tartanak más tantárgyból, mi az, amit már tudnak, mire lehet támaszkodni, mit lehet elvárni, milyen más tárgy anyagával lehetne összefüggéseket feltárni. Ha két tárgyat is van szerencsénk tanítani, akkor már trükközhetünk azzal, hogy ide-oda utalásokat helyezünk el, de ez nagyjából olyan a projekt szempontjából, mint egyedül pingpongozni.

Így hát érdemes keresni a kapcsolatot a kollégákkal, mert nagyon gyümölcsöző munkakapcsolatok alakulhatnak ki, és ez a mi esetünkben sem volt másképp. A tanáriban pár perces beszélgetésekből alakult ki, hogy ki az, akivel egy osztályt tanítunk, és egy gyors ötletelés alapján, majd azt követően sűrű levélváltás után kialakult a metszet, amiben a projekt létrejöhetett: a mese és a segítő beszélgetés témájának összefonása a játékkal, szerepjátékkal és animációs filmmel. Anyagokat, feladatokat cseréltünk, és közösen terveztünk órát. A közös óravezetés még egy jól ismert kollégával sem mindig könnyű, de annyi hozadéka van, hogy mindenképp érdemes megtapasztalni. Tanárként is kíváncsian vártuk, milyen lesz együttműködni, szót adni és szót venni, miközben sok tekintetben másképp működünk, másképp magyarázunk, másképp értékelünk. Egy néhány óra erejéig viszont össze kell hangolni ezt a működést, kompromisszumokat kötni, hogy minél inkább jól érezzük magunkat mindketten az osztályban.

 

A hallgatók reakciója is meglepő, ugyanakkor elgondolkodtató volt. Elcsodálkoztak azon, hogy vajon erre most mi szükség van, hogy egyszerre két tanár legyen jelen, és egyszer az egyik csak csendben figyel, a következő órán meg már ketten tartják az órát.

A hallgatók számára leendő pedagógiai asszisztensként a projektpedagógia eszközeinek alkalmazása képzésük szempontjából is fontos volt, mi, tanárok pedig abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy időnként reflexióinkba bevontuk a tanulókat is, hogy a tanulási-tanítási folyamat szempontjából ők is lássák, tudatosítsák a történéseket. Legtöbben frissen érettségizett fiatalok voltak, akiknek kihívást jelentett itt is lenni, ott is lenni (mint a mesében, benne is vagyok, meg nem is egy megkettőzött tudatállapotban), ma még hallgatók, holnap már a tanárok jobbkezei lesznek, így a “másik oldalról” is meg kell érteniük a dolgokat. A digitális technológia módszertanilag adekvát alkalmazását a saját tapasztalataikon keresztül sajátíthatják el a legjobban.

Projektet megvalósító iskolaként különdíjat nyertünk a Digitális Témahét szakmai zsűrijének döntése alapján, nyereményünk pedig egy szavazórendszer és egy dokumentumkamera lett. A szavazórendszert aztán több csoportba is bevittük, a kisgyermekgondozó, -nevelő szakképezésben tanulók fantáziáját is megragadta és saját kérdéssorokat írtak, a kedvencük a mesekvízek lettek, amelyeket egymásnak készítettek.

Idén abba a szituációba helyezkedünk bele a pedagógiai asszisztens és családsegítő szakirányon tanuló hallgatókkal, hogy ősszel megérkeznek az iskola új gólyái, és számukra kell megkönnyíteni az egymással és Budapesttel való megismerkedést. A Trello felületén már megkezdődött a feladatok meghatározása, a héten a feladatvállalásokkal folytatjuk.

 

Tóth-Mózer Szilvia, Rencsényi Beatrice