"Nekem ilyen élmény a Digitális Témahét" - Balássy Dávid beszámolója

2017. március 18.

„Kalandozások Ruminivel” a Nagykovácsi Általános Iskolában

 

Pedagógusi pályám kezdetétől tapasztalom, hogy mennyire más a mostani gyermekösszetétel, mint 15-20 évvel ezelőtt. A mai tanulók, ahogy egy szakmai előadáson hallottam, igazi „digitális bennszülöttek”, számukra nem feltétlenül újdonság egy digitális eszköz kezelése, gyakran jobban értenek egy telefonhoz, egy tablethez, mint mi magunk. Ez mindenképpen igényli a folyamatos innovációt részünkről, így a mai információs társadalom oktatásában egy-egy 21. századi eszköz alkalmazása valóságos kincsesbánya lehet pedagógiánkban.  Ennek tükrében igyekszem nevelni, tanítani saját diákjaimat, próbálok minden lehetőséget megragadni, amely motiváló erőként, egyfajta varázseszközként segítheti munkámat. Így vágtam bele a tavalyi Digitális Témahétbe is, amelyben nagy segítséget kaptam napközis kollégámtól, illetve osztályom szülői közösségétől is.

 

Épp a március-áprilisi hetekben dolgoztuk fel harmadikosaimmal Berg Judit: Rumini (I. kötet) című regényét, amelynek már volt egy másodikban kialakult menete: mesefüzet (olvasónapló) vezetése fejezetenként (tartalom összefoglalása, szereplők, helyszínek kigyűjtése, rajz készítése meghatározott cím alapján). Azt is észrevettem, hogy ez egy idő után kicsit sablonossá, unalmassá válhat, ezért kidolgozott projektem fő céljaként azt tűztem ki, hogy egy kötelező olvasmány valódi élményt, egy igazi kalandot jelentsen tanulóim számára, amelynek ők maguk is részesei. Feladatokra, eszközökre számos elképzelésem volt, azonban ezt keretek között kellett tartanom, amiben segítséget adott a Digitális Témahét Tudásbázisa különböző mintaprojektek bemutatásával. Olyan tervet szerettem volna kidolgozni, ahol a megvalósítás során több műveltségterület, tantárgy ismeretanyagával foglalkozunk, miközben a különböző 21. századi készségek fejlesztése is megtörténik. Fontosnak tartottam azt is, hogy mindez kollaboratív munkaformában valósuljon meg.

 

A Kalandozások Ruminivel hat tanítási órára készült. A feldolgozást megelőző időszakban hangulati bevezetésként, motivációs eszközként plakátokkal, díszekkel a téma világába varázsoltuk tantermünket. A tanulók az I. fejezettől kezdve olvasónaplót vezettek, melyet a Témahét óráiban szövegszerkesztő programban készítettek el.

 

A projekt során azon túl, hogy élményszerűen dolgoztuk fel, gyakoroltuk az olvasottakat, megvizsgáltuk a hősiesség témakörét is. Ehhez kapcsolódott a projektet megelőző ötlettérkép, melyet a tanulók csoportokban készítettek el: kiderült, hogy mit tudnak a hősiesség témájáról, mi jut eszükbe erről a szóról. A közös ellenőrzést, értékelést követően tettem fel az alapkérdést: Hogyan lehetünk hősök?.  A megbeszélés után a tanulók naplójukban egy ma élő példaképet mutattak be tetszőleges technikával, akiről beszámoltak az 1. feldolgozó órán.

Ezután megkérdeztem, hogy ki találkozott már hőssel, majd egy alkalmazás (Voki) segítségével előre elkészített 'hős-karakterek' mutatkoztak be a gyerekek életéből (pl. mesékből ismert figurák), az egyik Rumini; nekik kellett kitalálniuk a személyek nevét. Elhangzottak a projektszintű kérdések, amelyeket meg is beszéltünk: Valóban hős volt Rumini?, Milyenek voltak a társai?.  Az óra végén pedig egy közös szófelhő készült Rumini és társai hősre jellemző vonásaiból. 

A 2. órán Bojtos Benedek, a Szélkirálynő kapitánya egy levéllel kereste meg az osztály tanulóit. Ebben segítségüket kérte: teljesítsenek különböző próbákat, oldják fel a legénységet sújtó átkot. Az elrejtett levelet egy térkép segítségével találhatták meg. Ahhoz, hogy megkapják a térkép egy-egy darabját, kérdésekre kellett válaszolniuk a könyv eddigi fejezeteiből. A kérdéseket csoportban kapták meg, jó válasz esetén a térkép újabb és újabb darabjai váltak láthatóvá.

Egy-egy próba sikeres teljesítéséért nyomdát adtam naplójukba.

Az első akadály egy keresztrejtvény volt, amit csoportmunkában oldottak meg, az ellenőrzés interneten történt.

Következett a 'Ki vagyok?' játék. Minden tanuló egy-egy mondatot húzott, melynek első része egy név, helyszín, tárgy, a második pedig egy meghatározás (például: Nálam van a recefice kéreg, kinél van az egerek orvosa?). A tanulók teljesítményét így folyamatosan értékelhettem, hiszen csak akkor működött a játék, ha mindenki magára ismert.

A 3. óra ismét egy akadállyal kezdődött: kakukktojások keresése. Csoportmunkában kellett megbeszélni és kiválasztani a megfelelőt. Közösen ellenőriztük a megoldásokat: mindig egyvalaki jött ki, majd a választott képre kattintott. Helyes válasz esetén egy 'Ügyes vagy!' felirat jelent meg, ellenkező esetben egy 'Próbáld újra!'. Fontos, hogy csak indoklással fogadtam el választásuk.

Ezután hangos olvasás jött: kivetítettem egy-egy részt a Rumini eddig már olvasott fejezeteiből. Az olvasott mondatok szavai között elhelyeztem ismeretleneket, nehezebbeket is.

A következő próba során ezek közül húztak egyet-egyet a kiválasztott tanulók. A feladatuk az volt, hogy rajzolással vezessék rá társaikat a helyes megoldásra.

A 4. órán utolsó akadályként egy online kvíz-sorozatot kaptak különböző típusú feladatokkal .  A megszokott módon csoportszinten, együtt oldották meg ezeket, majd ezt közös megbeszélés, értékelés is követte.

Az óra végén mindenki elmondhatta, hogy érezte magát, mi tetszett, mi jelentett nehézséget; majd megbeszéltük azt is, hány nyomdát sikerült gyűjteni az akadályok teljesítése során.

Az 5-6. órán a továbbgondolást támogatta egy értékelőeszköz a tanulói önállóság növelésére.

A projekt lezárásaként egyéni munkában, a fantáziájukat szabadjára engedve képregényt rajzoltak a tanulók. Végül szülői segítséggel digitalizáltuk a rajzokat, így egy digitális képeskönyv készült.

A projekt során folyamatosan íródott az olvasónapló, ezt a tevékenységet egy önellenőrző listával segítettem. Természetesen a folyamatos pedagógusi jelenlét, kontroll, visszajelzés is nagyon lényeges volt ebben a munkában.

 

A megvalósítás után fontosnak tartottam a visszajelzéseket is: volt-e értelme eltérni a hagyományos óráktól, rendszerben gondolkodni? Nagy-nagy örömömre már a gyerekektől is csupa pozitív megerősítést kaptam, például a Youtube-ra feltöltött összefoglaló videóhoz saját maguk is hozzászóltak, de idén a Kincskereső kisködmön kapcsán szinte már követelték, hogy minél többször alkalmazzuk a tavalyi módszereket, eszközöket. Az órák hatalmas élményt jelentettek nekem is, igazi megújulás és megerősítés volt számomra, van értelme a munkámnak, jó, amit csinálok. A Digitális Témahétre beadott pályázatom különdíjat kapott: nyáron részt vehettem kettő eTwinninges továbbképzésen, ahol azontúl, hogy sokat tanultam, módszertani segítséget kaptam, megismerkedhettem kiváló pedagógus kollégákkal, projektemmel elnyertem a Jövő ígérete címet. Az itt nyert vásárlási utalványból és szülői támogatással negyedik osztályra tudtunk venni egy interaktív táblát és projektort a termünkbe, amelyet azóta is igyekszem óráról-órára kihasználni, alkalmazni. Ötletemet beadtam a Tempus Közalapítvány pályázatára, ahol elnyertem a Digitális Pedagógus Díjat.

Tavaly a projekten túl két csoporttal eljuthattunk a Virgo Systems Informatikai Ktf.-hez, ahol a program keretében az osztályok virtuális látogatást tettek a balatonfüredi Virgo irodában, foglalkoztak a Netikett-tel egy kis internetbiztonsággal fűszerezve; ötleteikből készült egy játék, amely keretében megismerkedhettek a játékfejlesztés folyamatával, és találkozhattak egy igazi 'okostojással' is.

 

Megérte részt venni a Digitális Témahéten? Már a gyerekek visszajelzései alapján is azt mondhatom, hogy igen, de a számos külső eredmény szakmai visszaigazolást is adott.

Ennek köszönhetően azóta is igyekszem digitális eszközökkel támogatott projektpedagógiát folytatni, ahogy nagyon várom már az április 3-7-ei hetet.

 

A részvételre bátorítom minden Kollégámat, munkájukhoz sok sikert kívánok!

 

Balássy Dávid

Kérdésed, észrevételed van?
Vedd fel velünk a kapcsolatot!